Franz Joseph Gall-t az 1700-as évek végén I. Ferenc császár, osztrák uralkodó kitiltotta az országból, mert azt merte állítani, hogy a gondolkodás az agy terméke. Ma már kétséget kizáróan tudjuk, hogy a gondolkodás az agyban lokalizálható, és sejtjük, hogy a szervezetnek más részei is szerepet kapnak mind a tárolásban, mind pedig a hangolásban.
A gondolkodás alapját az idegsejtek működése képezi, amelyek részben árammal (gyors), másrészt kémiai ingerületátvivőkkel (lassú) közvetítik az információt. Ezek mellett még léteznie kell egy finomabb, eddig egyértelműen nem bizonyított, elektromágneses rezgéseket közvetítő és felfogó rendszernek is, amelynek érzékelése, a modern technikánknak köszönhetően (televízió, rádió, olvasás) visszafejlődőben van. Ugyanis ahol áram van, ott mágnesesség is indukálódik, tehát az idegsejtek tevékenységükkel elektromágneses hullámokat termelnek, amelyek fénysebességgel akadálytalanul terjednek. Ezt ma már MEG-gel (Magneto-Encephalo-Gráffal) mérni is tudjuk. Más eljárásokkal (SPECT, PET) az agy éppen aktív anyagcserét folytató területeit lehet regisztrálni, azt a területet, ahol az aktuális gondolkodás, a problémamegoldás folyik.
Ha nagyobb nagyítással nézzük az agy finomabb szerkezetét, akkor Eric Kandel Nobel díjas munkájából tudjuk, hogy az ingerület által okozott információ milyen strukturális és kémiai elváltozások révén, hogyan raktározódik el a sejtek összeköttetéseiben, szinapszisaiban. Addig, amíg ezek a szinapszisok épek, a bennük tárolt emlékeink is megmaradnak. Bruce Lipton és Candace Perth vizsgálataiból tudjuk, hogy az emlékek nem csak az idegsejtek szinapszisaiban, hanem sejtjeink membránjában is elraktározódhatnak, innen a „membrain” – a membránagy elnevezés, amire ékes bizonyítékot szolgáltatnak a nagy szervek átültetései.
Az immunrendszerünket különböző sejtek együttműködő laza rendszere alkotja, amelyek szintén testkontaktussal és kiválasztott kémiai anyaggal, hírvivőkkel kommunikálnak egymással, és szervezetünk más sejtjeivel is, így többek között az idegsejtekkel is. Az immunsejtek felszínén megtaláljuk azokat az antennákat, amelyek az idegsejtek által termelt hírvivőket befogadják. Hasonlóan az idegsejtek felszínén is vannak receptorok az immunsejtek termelte kémiai anyagok érzékelésére. Így a szervezetünk minden sejtje tud arról, hogy mikor, hol, mi történik.
A 19. század közepén kezdtük megismerni azt, hogy az agy különböző területei milyen funkciókért felelősek. A 20. század elején élettani kísérletekkel feltérképezték az agyat, és kialakult egy statikus szemlélet arról, hogy mely tekervényben milyen funkció lokalizálódik. A modern technikák a 20. század végére lehetővé tették a funkciók finomabb vizsgálatát, és bizonyították, hogy az agy plasztikusan képes a szomszéd területek funkcióját még felnőtt korban is átvenni. Morfológiai vizsgálatokkal bizonyították a Nobel díjas Ramon y Cajal 1895-ös vizsgálatainak megfigyeléseit, hogy az agy azon területei, amelyeket használunk, megnagyobbodnak. Ma már céltudatosan használunk gondolati technikákat bizonyos területek megerősítésére, az egyensúly helyreállítására.