Tisztelt Tanár úr!

Legmélyebb gondolataimhoz, a velem történt dolgokhoz, megértését és türelmét kérem.

Lehet, hogy aprólékos, hosszadalmas, de végig kellett járjam ezt az utat.

Történetem kezdődött idén Húsvét előtt, áprilisban. Férjemmel kertezni voltunk Rácalmáson. Hazatértünk, de mire? Lakásunkat feltörték. Város közepén, iskola szomszédságában, főúttól nem messze, rendelőintézet, mentőállomás a szomszédban. Nesze! Az ajtó felfeszítve, a szekrények feltúrva, a szoba közepén minden szanaszét dobálva, cicám „nem tudni hová bújt el”. Hogy mit vittek el? Az életemet (AZT!)  Ékszereimet, emlékeimet 4 szülőig visszamenőleg. A lakásunkat megerőszakolták! Mi maradt utánuk? Káosz, csőd, hiány, depi…

Hogy valami jóval folytassam, meghívást kaptunk STRESSZKONTROLL tanfolyamra Öntől.  Nosza rajta, soha jobbkor, biztos segít. Segített! Nem először hallhattam, láthattam, de most talált meg igazán a lényege. Mind-mind nekem szólt, rólam.  Lehet csak én vettem így. Ami ezután következett az maga a furcsaság. Pár napig némaságba burkolództam. Nem szóltam senkihez, nem hallgattam senkit. Gondolataim jártak csendben össze-vissza. Ki vagyok, minek vagyok, kire számíthatok, mi a fontos az életemben. Kattogott az agyam.  Arra jutottam, ezen csak nekem lehet változtatni. Első számú ellensége Én voltam magamnak. Mellesleg SM beteg, a maga problémáival. Sok probléma szintén tőlem-csinált. Ez nem mehet így tovább!

Testmozgás, étkezés, család, mit lehet mit nem. Hogy is kell és lehet csinálni? Szóval pepec munka várt rám. Megtettem, amit csak tudtam. Magamért, családtagjaimért, azokért, akik körül vesznek. Nem volt könnyű, de nem volt hiábavaló feladat. Milyen jó így beszélni róla, hogy „volt”.

Minden tőlem telhetőt elkövettem a mostani állapotom fenntartásáért. Átvizsgáltam gondolataimat még akkor is, ha az eredmény nem esett jól. El kellett fogadnom, belőlem csak egy van. Olyan amilyen. Voltam jó, lehettem rossz. Hibáimat most kellett rendeznem. Akit megbántottam, kértem: bocsáss meg, hibáztam. Most már más vagyok. Sicc…

 Nem volt kellemes, de volt ilyen is.  Nem kellett szégyenkeznem magam előtt, rólam volt szó. A változásom pozitív irányáról családtagjaim mondták, hogy JÓ. Megismerkedtem a relaxáció nyugalmával, az EFT technikájával és lehetőségeivel. Mindkettőt használom. A történteket elengedtem, sok mással együtt.

 Mindig szerettem olvasni, most csak válogatnom kellett a sok jó között. Ami nekem sokat segített: John P. Foppe: Vállalod?  c. könyve.  Sokat segített az SM-KONTROLL, STRESSZ KONTROLL tanfolyam DVD-je. Köszönet érte mindenkinek, aki elkövette, értünk. Nagyon jó! Bármikor használható, akár többször is, amikor szükségét érezzük. Saját tapasztalat!

 A történtek után jobban tudok örülni mindennek, főleg magamnak és családomnak.  Bátran mondhatom, ez van. Megfordult a világom, ami JÓ!

 Ez van. Mennyi dolgom van a világon, amit szerettem régen is, csak feledésbe merült. Miért nem csinálom? Ha lassabban, ha körülményesebben, fáradékonyabban is.  Kötni, rajzolni, festeni úgyis lehet. Időmbe belefér. Ki kell használni. Most már semmi nem tarthat vissza attól, hogy tegyem újra. Hogyan?Csak rajtam múlik. Tetteimért, gondolataimért én vagyok felelős. Az állapotom fenntartása, javulása tőlem függ.

Az idáig vezető út megtalálásáért külön köszönet jár Tanár úrnak. Ő, aki mindigtámaszt jelentett szavaival, lényével, tudásával, emberiességével. Köszönöm!

Ha visszagondolok mennyi idő alatt történt mindez velem? Sok? Kevés? Most már lényegét vesztette. Céljaim? Vannak. Teszek is érte. Hogy hogyan? Majd. A gondolatokra vigyázni kell. Az elengedést gyakorolni kell.

NJA

Dunaújváros, 2012-06-11

Pin It on Pinterest

Share This