A mindennapos, 24 órás tenziós fejfájásról

 

A tenzió nyomást, feszülést jelent. Nyomást a fejben, feszülést a környező izmokban. Ha stresszesek vagyunk, az első jelenség a feszülés fokozódása az izmokban. Figyeljük meg magunkat. Amikor feszültek vagyunk, összeszorítjuk a fogainkat, a rágóizmaink szinte állandó feszültségben vannak. De nem csak a rágóizmaink, hanem a hátunk izmai is megfeszülnek, krónikus hátfájást okozva. Ha a nyakizmaink feszülnek – és ez a leggyakoribb -, akkor a nyakunk kezd el fájni. Ez a feszülés felterjed a hajas fejbőrre, és már az is megfeszül, és úgy érezzük, mintha szoros úszósapka szorítaná a fejünket, mintha egy abroncs venné körül. Ez kellemetlen érzés. Erőssége igen változó lehet, az éppen elviselhetőtől az őrületbe kergetőig fokozódhat.

E jelenség kezdetben csak néhány órát tart, addig, amíg a feszültségünk a tetőre hág, majd lassan oldódik. Legközelebb már hosszabb idő múlva szűnik, sőt egyre gyakrabban jelentkezik, majd mindennapossá válik és reggeltől estig, estétől reggelig fáj. A legborzasztóbb az, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítókra, amikhez legelőször nyúlunk, alig reagál. Előfordult már, hogy naponta egy doboz Algopyrinre sem múlott el. „A kétségbeesés csúcsán fordultam sürgősséggel orvoshoz, ahol infúziót kaptam, és néhány órai alvás után valamelyest csökkent. Másnap ébredéskor már ismét fájt.”

 

Mivel lehetne ezt a tűrhetetlen, „őrjítő” fájdalmat csökkenteni?

Semmiképpen sem fájdalomcsillapítókkal. Ilyenkor, a feszültség csökkentése a kezelés elsődleges célja. Sajnos ez sem hat azonnal! Meg kell várni, amíg a feszültség csökkenésével az általa okozott immunológiai és idegi hírvivő anyagok (citokinek és neurotransmitterek, stresszhormonok) mennyisége a szervezetben tartósan csökken, ennek hatására az izomfeszülések is csökkennek, majd lassan fokozatosan a fejfájás oldódása is követi. A gond csupán ott van, hogy a gyakori és sokszori feszülés miatt a szervezet ezt már megszokta, és akkor is reprodukálja, amikor már úgy érezzük, hogy teljesen nyugodtak vagyunk, tehát semmi okunk nem lenne a fájdalomra. Ez a reflexes fázis. Ekkor a szervezet reflexből, emlékezetből produkálja azt, amit korábban megtanult. Ha olyan helyen tartózkodunk, ahol korábban már fájt a fejünk, akkor a környezet látványa, egy- egy jellegzetes kép a szemünk előtt, már előhívja a reflexet, és elindul a fájdalom. Mi a helyes teendő ilyenkor? Legelőször is a negatív tartalmú gondolatokat, mint pl. „ez elviselhetetlen, megőrülök már a fájdalomtól” mellőzzük, mert csökkenti a fájdalomküszöböt, fokozza a fájdalomérzetet, és valóban az elviselhetőség határára visz, vagy valóban az őrületbe kerget. Átmenetileg kapcsoljuk ki magunkat, próbáljunk relaxálni, miközben figyelmünket a fájdalomról eltereljük. Gondolatban semmiképp se tiltakozzunk a megléte miatt, inkább fogadjuk el magunkat a jelen helyzetben, és tereljük figyelmünket más, esetleg fontosabb teendőkre. Amint nem foglalkozunk vele az érzet intenzitása is csökken, sőt észre sem vesszük, hogy fáj. Ajánlatos részt venni relaxációs kurzusokon, és azt rendszeresen gyakorolni. A fájdalomcsillapítókat mellőzzük. Szükség esetén szakorvosi ellenőrzés mellett, feszültségcsökkentő gyógyszerek szedésének nagy hasznát látjuk. Ez a kezelés nem alkalmi, legtöbbször több hónapra szól, miközben célszerű intenzív pszichoterápiás vezetéssel a háttérben meghúzódó stresszes állapoton változtatni, a stressz feldolgozásán javítani. Ebben nagyon sokat jelenthet egy stresszkontroll tanfolyam elvégzése, ahol megismerheti a stressz szervezetre gyakorolt hatásait, azok korai felismerését, és elhárításának technikáit.

Kosár

Archívum

Kategória

Pin It on Pinterest

Share This